Language/Sprache

Herencsény egy alig 1000 lélekszámú kis falu a Palócföld szívében,
a Belső-Cserhát szelíd lankái között. A gyönyörű természeti
környezetben fekvő, vendégszerető község, folyamatos fejlesztést
folytat a térség turisztikai vonzerejének növelése céljából a
palóc kultúra ápolása, építészeti és tárgyi emlékeink megőrzése
érdekében. A korai középkortól lakott község főbb látnivalói az 1943
óta természetvédelmi területként számon tartott Arethusa-forrás, a XVIII. századból származó nevezetes műemléke,
a Nepomuki Szent János-szobor, a XIII. századi körtemplom átalakításával az 1300-as években épült római katolikus templom, valamint a XIV. századból származó, gótikus stílusú Haraszti pusztai templom. Várják Önt látnivalóink és programjaink, valamint az itt élő barátságos, vendégszerető lakosság.

Neve a régi magyar herécs vagy herencs szó származéka, ami keserűgombát jelent, s inkább csak a Dunántúlról ismert. A Fekete-víz felső folyása mellé települt község és környéke már a korai középkortól lakott. A közeli Harasztipusztát 1290-ben említette először egy oklevél: akkor még falu volt. Ma is a pusztán áll az a XIV. századból származó gótikus stílusú templom, amit az 1800-as évek közepétől a legutóbbi időkig magtárnak használtak. Az ugyancsak Herencsényhez tartozó Liszkópusztát Alsóliszkó néven 1395-ben és 1439-ben még önálló településként jegyezték fel a krónikába. Ezek a települések elpusztultak a hódoltság alatt. A török időket megsínylette Herencsény is, annak ellenére, hogy 1546-ban 27, 1580-ban pedig 38 jobbágycsalád élt itt: 1715-re a helységben a háztartások száma 17-re apadt. Itt született Lisznyay Damó Kálmán költő, aki a XIX. század második felében rendkívül népszerű volt.

Herencsény község határában található a forrás. Legjobb talán, ha Herencsénybôl Liszkópusztán keresztül keressük fel a helyi lakosság által "Források" néven ismert védett területet. Miként Bujákon sem ismerik a Selyem-réti forrást Egidius néven, úgy Herencsényben is ismeretlen az Arethusa nevû forrás. Ezek a szép mitológiai elnevezések nem a nép ajkán születtek, ezért a mindennapi életben sem használatosak.
A forrás környéke már régóta kedvelt kiránduló- és táborozóhely. Valószínû városi cserkészek táborozhattak az erdôszéli tisztáson és tôlük származik a forrás elnevezése is (Arethusa görög nimfa volt, akit Artemis, másként Diana, a vadászat istennôje Ortygia szigetén forrássá változtatott azért, hogy megmentse egy isten szerelmétôl.)
Ha kora tavasszal megfelelô idôben látogatunk el a forráshoz és szerencsénk van, a tarajos gôtével és a foltos szalamandrával is találkozhatunk.